Az az újságíró vesse rám az első követ, aki nem törleszkedik a hatalom birtokosainak a lábához, aki nem szeretné, hogy az okos fejét néhanapján megsimogassa a jóságos gazda, hivatalos nevén az illetékes elvtárs, főleg ha még miniszter is. A Táncsics-díj egy hazai sajtómunkás karrierjének talán legfontosabb pillanata, hiszen ha elérkezik, az illető biztos lehet, hogy valóban kiérdemli a közéleti újságíró titulust. Igazolást nyert ugyanis, hogy valóban a megfelelő politikusok seggét nyalta, méghozzá a megfelelő technikával és intenzitással.

Szégyenkezve vallom be, hogy az én vitrinemben a bekeretezett Orbán kép és a Gyurcsány szignójával ellátott "Húzzunk bele!" feliratú tábla mellett még nincs ott a Táncsics-díj, ezért aztán úgy döntöttem, nem szarakodok tovább, hanem az alábbi videóval megkísérlem egycsapásra kiérdemelni azt. Az se zavar, ha később visszakérik, csak legalább néhány napig érezhessem magam nívós politikai újságírónak! Emellett pedig tisztelegni szeretnék az előtt a Szaniszló Ferenc előtt, aki a Táncsics-díj átvételével a hazai újságírás olyan nagyságai közé emelkedett, mint Andrassew Iván, Bolgár György, Mester Ákos vagy éppen Havas Henrik. Jó látni, hogy a polgárháborús lövészárok fölött szivárványhíd módjára átnyúlik egy nagy és közös értékvállalása a bal- és jobboldali kormányoknak: meg kell becsülni ezeket a kiváló, független szakembereket! Remélem, egy nap én is közéjük tartozónak mondhatom majd magam!