Szeretném, ha tisztáznánk néhány dolgot a Hajdú Péter-ellenes év kapcsán.

1. Nem azért szegülök Hajdú ellen, mert bármilyen személyes konfliktusom van vele, vagy mert így szándékozom a bulvárújságok címlapjaira kerülni. Azért vállaltam fel a Hajdú elleni harcot, mert senki más nem teszi meg. A kritika nem tépi szét minden héten, a bulvár nem leplezi le, hanem futtatja és sztárolja. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez rendben van így. "Csináljon pénzt fogyatékosokból, gázoljon át mindenen, ami több ezer éves érték és civilizációs norma, mi elfordítjuk a fejünket. Ha a társadalomnak nincs önvédelmi refelexe, akkor pusztuljon, fulladjon bele a mocsokba, amit Hajdú és bűntársai a tévéképernyőn keresztül rázúdítanak!" Én ezt a gondolkodást elutasítom. Arra vállalkoztam, hogy az ismertségemet, a facebook-oldalamat meg az értékes időmből heti egy-két órát arra szentelek, hogy demonstráljam és szétkürtöljem, hogy ez az ember - meg ami úgy általában celebség címén ebben az országban zajlik - mindennek az alja. Nem félreállni kell Hajdú Péter elől, hanem az útját állni!

2. Természetesen jogotok van ahhoz, hogy ne értsetek velem egyet. Lecelebmajmozhattok, bulvárt kiálthattok vagy unatkozhattok, én akkor is folytatom. Ugyanis ha másban nem, egy valamiben biztosan különbözöm Hajdútól: én nem akarok nektek megfelelni. Örülök, ha olvastok, ha lájkoltok, ha éppen egyetértetek velem, de azt az ismertséget, amiért megdolgoztam, arra kúrom el, amit fontosnak tartok. Márpedig számomra nincs fontosabb dolog, mint keresztbe feküdni az igénytelenségnek, az ízléstelenségnek meg annak a pszichopatológiás médiadevianciának, amit Hajdú képvisel.

3. A Hajdú Péter Elleni Harc Éve egyébként szignifikánsan több követőt hoz, mint bármilyen egyéb megnyilvánulásom. Hiába negligálják a bulvárplatformok az utóbbi hónapokban a Hajdú Péterrel kapcsolatos véleményemet, esetleg próbálják szánalmas celebzúgolódásként beállítani - ők ugyanis sokatokkal ellentétben pontosan érzékelik, hogy Hajdú személyén keresztül az egész hazai bulvárt hívom tetemre - mégis ezek a bejegyzések azok, amelyek tömegekhez jutnak el. Mert miközben sokan vagytok, akik sírtok-rítok, hogy elhagyom a bölcsészértelmiségi komfortzónát, még nálatok is többen vannak azok, akiknek elegük van abból, hogy Hajdú komfortzónájának se az elemi erkölcs, se a jóízlés, se semmiféle minimális szakmai feltétel nem szab határt. De félreértés ne essék, megismétlem: akkor is csinálnám, ha egyedül lennék, mert az, hogy a szabadidőmben, fizetség nélkül, a saját blogomra milyen tartalmat gyártok, nem vita tárgya.

4. Ismerem az értelmiségi szekták természetét. Ezek sosem élő hősöket, hanem mártírokat akarnak látni, vesztes csaták után közösen sebeket nyalogatni, és egy sör mellett azon filozofálgatni, hogy milyen jó, hogy legalább a hősi halottaik nem kurvultak el. Azon talán egy kicsit szomorkodnak, hogy az ország lázárok, hajdúk, rogánok, gyurcsányok meg friderikuszok martaléka lett, de soha nem a maguk felelősségét, mindig és csakis a világ elcseszettségét hajlandóak meglátni ebben. Aztán amikor kiürül a söröskorsó, szépen, csöndesen hazamennek és ágyba bújnak, hogy másnap, nyolc órában újult erővel szolgálhassák és építhessék azt a rendszert, amit a szabadidejükben teli szájjal szidalmaznak. "Mert élni csak kell valamiből, nem igaz, Sanyika?! Hát nem? Hát ott a két gyerek, hogy mást ne mondjak. Milyen kár, hogy a Puzsér így elkurvult, az se jobb már, mint a Hajdú, ugyanaz a médiakurva lett, nem úgy, mint a Jan Palach, tudod, a srác, aki fölgyújtotta magát Prágában, a Vencel téren. Na, az tökös csávó volt, nem celebkedett, hanem odabaszott a rohadékoknak. Sanyi, ezt a kört te fizeted!"

5. Amióta elvállaltam a zsűrizést a Csillag Születikben, folyamatosan hallgatom a mantrát, hogy bulvárszereplő lettem, elárultam azokat a referenciákat, amiket egyébként magam teremtettem. Nos, én talán bulvárszereplő vagyok, ti viszont egy bulvárvilág rabszolgái. Akkor is, ha tudomásul veszitek, és akkor is, ha nem. Fintorogjatok csak, aztán keressétek a következő gőgös értelmiségi pózt, amit magatokra hazudtok, én folytatom a hosszú menetelést. És ha benneteket nem inspirál az, hogy a piros sarokban van egy kibaszott gazdag, befolyásos producer, akinek saját műsora van az ország második legnézettebb televíziós csatornáján, akinek a zsebében ott van a fél Parlament, az úgynevezett celebvilág meg az ezekhez tartozó bizniszmaffia telefonszáma, a kék sarokban meg egy faszi párezer facebook-lájkkal az interneten, meg heti egy-egy rendezvénnyel az Ötkertben és a Mika Tivadarban, akkor nem én vagyok az emberetek. És miközben a Hajdú a Halálcsillag parancsnokaként pusztít el újabb és újabb naprendszereket, attól veri ki a víz, hogy a maroknyi lázadó holnap vajon hol csap majd oda. Fél éve még következmények nélkül szennyezte a nyilvánosságot, ma legalább már érzi azt, hogy mindent nem tehet meg büntetlenül. És eközben ahányszor csak megjelenek az RTL Klub képernyőjén, mindig az ötödik részben hallható birodalmi indulót játsszák be alám.